Az Újfoundlandi

Még napjaink modern tudományos eszközeivel sem sikerült tisztázni a Homo sapiens pontos eredetét, így nem csoda, hogy az ember legjobb barátja, a Canis familiaris származása is homályba vész; pláne egy-egy fajta pontos története a több száz közül. Ami a hatalmas, többnyire fekete újfundlandit illeti, sajnos a korai felfedezők nem törték magukat, hogy feljegyzéseket készítsenek saját vagy a bennszülöttek kutyáiról. John Cabot (1450–1498) velencei származású hajós jegyzetei számítanak az első írásos emléknek az újfundlandi őseiről. Cabot 1484-ben telepedett le Angliában. Mivel nem talált időben támogatókat expedíciójához, Kolumbusz megelőzte őt Amerikai felfedezésében. Végül 1496-ban, az óceánon átkelve kötött ki Új-Fundlandon, s Kolumbuszhoz hasonlóan ő is azt hitte először, hogy Ázsiában van. Feljegyzéseiben megemlíti a bennszülött indiánok mocsári kutyáját, melyek a vízparton és a szárazföld belsejében is előfordultak. 1620-ban Richard Whitbourne kapitány írja 1615-ös felfedező körútjáról Új-Fundlandon, hogy a helyi „farkasok és vadállatok” kimerészkedtek a tengerpartra is. A kapitány és 48 fős csapatának masztiff-típusú kutyái összebarátkoztak ezekkel az állatokkal, és többször követték őket az erdőbe is, majd minden karcolás nélkül tértek vissza a hajóhoz.

Az biztos, hogy már jóval az Újvilág európai felfedezése előtt éltek kutyák Amerikában illetve Új-Fundland szigetén, csak abban a kérdésben nem tudnak megállapodni a szakértők, hogy mikor kerültek. Többek között a svájci Albert Heim professzor, a holland Johann Pieterse (jól ismert tenyésztő és a holland klub egykori elnöke) és Harold Macpherson Új-Fundlandról is kialakította saját önálló elképzelését a fajta eredetéről. Fred Stubbart a fajta amerikai származásában hisz, szerinte a korabeli tibeti masztiff, melytől oly sokan eredeztetik az újfundlandit, Alaszkán keresztül érkezett a szigetre az amerikai indiánok őseivel. Maynard Kane Drury régi skandináv feljegyzésekre hivatkozva úgy gondolja, hogy Leif Ericson 1000 körül nagy fekete „medvekutyákat” vitt Amerikába, melyek a tibeti masztifftól származtak.

Eben Horsford, a Harvard egyetem professzora 1888-ban fedezte fel és bizonyította be, hogy norvégok jártak Massachusetts területén, sőt még Leif Ericson kutyájának nevét is sikerült felkutatnia: Oolum. M.B. Chern szerint az újfundlandi őseit az algonquin és a sziú indiánok háziasították közvetlenül az amerikai fekete farkasból. Kutyáikat halászatnál használták segítőnek, halat fogni vagy éppen vízbe esett tárgyakat kihozni, de négylábúak segédkeztek a szánhúzásban, zsákcipelésben is, egészen a spanyolokkal felbukkanó lovak elterjedéséig. Így a kutyák fokozatosan eltűntek, főleg a szárazföld belsejéből, ahol már nem volt rájuk szükség, s az Újvilág felfedezésekor az európaiak csupán Új-Fundland szigetén találtak kutyákat.

Bárhonnan és bármikor is kerültek kutyák Newfoundland szigetére, a XV. századra a sziget elkülönítettségének köszönhető beltenyésztés révén nagyon homogén állomány alakult ki. Annyira megszilárdult egy bizonyos típus, hogy a későbbi pireneusi masztiff illetve hegyikutya, spániel és szetter keresztezések is többnyire fekete, úszóhártyás lábú, úszni szerető kutyákat eredményeztek. Ezt napjaink kísérletei is bizonyítják, ugyanis ha például egy szettert vagy éppen juhászkutyát újfundlandival keresztezünk, az utódok mindegyike magán viseli a fundi jellegzetes külső vonásait és vízszeretetét. A fehér-fekete landseer valószínűleg az angolok által 1550 és 1700 között a szigetre vitt, nagy, fehér vagy barna-fehér mészáros kutyák és a helyi kisebb, fekete kutyák kereszteződéséből alakult ki, de éppenséggel az 1506 körül baszk halászokkal Új-Fundlandra érkező pireneusi hegyikutyák is felelősek lehetnek a kétszínű mintázat kialakulásáért.

Az őshonos kutyák mindigis egyszínűek voltak. 1780 és 1850 között rengeteg újfundlandit exportáltak Angliába, szinte kizárólag csak fekete-fehéreket, míg a többi európai ország a feketék importjára koncentrált. De természetükben a fehér-fekete kutyák is vízikutyák voltak. Angliában ők uralták a XVIII. századot, majd a XIX.-ben itt is kiszorították őket a feketék. Mindez érdekes módon társadalmi változásokkal is összefügg: kezdetben elsősorban az arisztokraták kiváltsága volt kutyát tartani, ráadásul a fehér-fekete kutyák mindig nagyobbak voltak a feketéknél, így később is csak a felsőbb osztályok tudták eltartani az ilyen nagytestű kutyákat. Másrészt a mai értelemben vett kinológia már kialakulásakor sem egyetlen osztály kiváltsága volt, így mindebből a fekete kutyák térnyerése következett.

1775 körül George Cartwright alkalmazta először Új-Fundland szigetének nevét saját kutyáira. A jól ismert angol természettudós, Bewick 1779-ben írt le egy típusos egyedet az angol Eslingtonból (Northumberland), melynek lábán úszóhártyák voltak, nagyon gyorsan úszott és minden tárgyat felhozott a víz mélyéről. Míg Angliában szinte új hazára talált a fajta, Új-Fundlandon szinte a kihalás fenyegette a faját, annyi kutyák exportáltak, ráadásul 1780-ban Edwards kormányzó családonként csak egy kutya tartását engedélyezte.

Az egyetlen dolog, ami megmentette a kihalástól az újfundlandit őshazájában, hogy nagyon sokan megtagadták az egynél több kutya tartásának tilalmát, mivel annyira hasznos munkát végeztek kutyáik. Télen szánt húztak, még a királyi posta és őfelsége tűzoltói is kutyákat használták, illetve halászatnál a nehéz hálók mozgatására is kutyákat használtak a melegebb hónapokban. A hajóból, csónakból vízbe esett tárgyak felhozatala is a fundi feladata volt. De mindenekelőtt a sok-sok megmentett emberélet szólt a kutyák mellett, ezért a szigetlakók megőrizték kutyáikat. Persze a tilalomnak azért messzire nyúló következményei voltak, 1901-ben Harald Macpherson alig talált egy megfelelő példányt Cornwall és York hercegének és feleségének, Anglia későbbi királyának (King George) és királynéjának (Queen Elisabeth) a számára.

Az újfundlandi a labrador és a Chesapeake Bay retriever kialakulásában is óriás szerepet játszott. 1807-ben egy elsüllyedt angol hajó fedélzetéről megmentettek két Új-Fundlandról származó kölyköt, Sailort és Cantont, a kan vörös, a szuka fekete színű volt. Nem voltak nagyok, a szőrük rövid volt, de nagyon sűrű. E két kutyát tekintjük a Chesapeake Bay retriever közvetlen őseinek.

Érdekesség, hogy Dr. Elisha Kent Kane, amerikai katonatiszt szervezte és irányította a második Grinnell expedíciót a napjainkban Kanes Basin nevet viselő Baffin öbölbe, ahol a Sir John Franklin vezette kutatócsapat eltűnését feltételezték. Ahogy későbbi cikkében beszámol, a mentőmunkákat új-fundlandi kutyák is segítették. Dr. Kane egyébként Maynard Kane Drury, az amerikai fajtaklub későbbi elnökének egyik felmenője.

Angliára visszatérve, a fajta nagyon népszerűvé vált Nagy-Britanniában. Az 1860-as Birmingham Show-ra még csak 6 fundit neveztek, két évvel később már negyvenegyet. 1867 és 1879 között egy Cato nevű kutya szerepelt legtöbbet kiállítási győztesként, tulajdonosa S. Atkinson tiszteletes. Őt Mr. Mapplebeck Leo nevű újfundlandija követte 1875 és 1878 között. A modern törzskönyvek egyébként visszakövethetők egyik vagy mindkét kutyáig. Vero Shaw örökítette meg először, 1881-ben Leót, aki nagy hasonlóságot mutat a mai kutyákkal; a 100 éves ellenőrzött, tudatos tenyésztés csak a kutya pofáját mélyítette, kissé megnövelte a fej méretét, és a szögellések mértékét. Az angolok már 1876-ban megtartották első vízi versenyüket is Maidstone-ban és Portsmouth-ban, majd később Alstonban is. Az első újfundlandi fajtaklub is Angliában alakult, 1886-ban. A XX. század első felének legjelentősebb kiállítási győztese és fedezőkanja az 1922. március 10-én született Siki volt. Az 1950-es években amerikai champion címet szerzett kutyák törzskönyvén legalább Siki egyik fia szerepel a háromból, melyet Amerikába importáltak: Can. Ch. Baron, Can. Ch. Shelton Cabin Boy és Ch. Harlingen Neptune of Waseeka.

A fajta modern kori atyjának a már említett Harold Macphersont tartják. 1882-ben, még gyermekként kapta első kutyáját, és egész életét végigkísérték az újfundlandik. A család öreg farmja volt kennelének névadója: Westerland. Talán korának legismertebb újfundlandija volt Westerland Sieger, akinek fényképe számtalan bélyegen díszelgett. Harold Macphersont egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig a fajta elkötelezett tenyésztője volt. Utolsó kutyája a Dryad kennelhez került. A Dryad kennel legismertebb kutyája a Best in Show győztes Dryad’s Coastwise Showboat volt. Kicsit később, 1948-ban lépett a színre a Chern házaspár, Vadim és Margaret Booth Chern Little Bear kennele. A híres Ch. Little Bear’s James Thurber szintén BIS győztes kutya volt.

1914-ben alakult meg a Newfoundland Club of America, E.J. Lame elnökletével. A szervezet azonban olyannyira nem működött, hogy 1928-ban az AKC kénytelen volt megszüntetni. Valamikor 1922 és 1924 között alakult egy másik klub is, a North American Newfoundland Club, mely azonban nem csatlakozott az AKC-hez; annyiban azonban érdekes számunkra, hogy Harold Macpherson volt az alelnöke. A jelenlegi amerikai klub, amely szintén a Newfoundland Club of America nevet vette fel, 1930-ban alakult. A szervezethez Harold Macpherson is csatlakozott, ő lett a bírói testület elnöke. Egy évre rá elkészült a hivatalos standard-javaslat is. Mrs. Maynard Drury 1964-ben lett a klub elnöke.

Az újfundlandi kedvelt szereplője volt a meséknek már a XIX. században is, hiszen amerikai volt, nagy és bátor, és életeket mentett meg. Számtalan gyermekdal és versike született a fajtáról, mint például ennek az ismeretlen szerző néhány sora egy gyermekeknek szóló könyvből:

„I am the noble Newfoundland,

My voice is loud and deep;

I keep a watch through the night

While other people sleep.”

(A nemes újfundlandi én vagyok,

hangos és mély a hangom,

egész éjszaka őrködöm, míg az emberek alszanak.)

Az újfundlandi komoly költőket is megihletett, többek között Robert Burns is verset írt Twa Dogs címmel a fajtáról, sőt Lord Byron személyesen birtokolt egy hatalmas újfundlandit, mely 1803 májusában született Newfoundlandon. Boatswain csak 5 évet élt, elvesztése felett érzett bánatában Byron emlékművet emeltetett számára, melyet természetesen a költő kutyájához írott sorai díszítenek. Francia dokumentumok szerint I. Napóleonnak is volt egy újfundlandija, akárcsak számos későbbi hírességnek, mint például Richard Wagner, Humphrey Bogart, Jeanette MacDonald vagy Bing Crosby.

Visszatérve a tenyésztésre, a német fajtaklub 1893-ban alakult, 500 taggal. Ez a magas létszám is mutatja, milyen népszerű volt az újfundlandi Németországban. Európában egészen az 1970-es évekig a német újfundlandi-tenyésztés volt a meghatározó, már csak a hatalmas populáció miatt is. A kelet-európai államok első kutyái mind német kennelekben születtek.

Az 1970-es évektől Dánia vette át a vezető szerepet, az amerikai modernizációt tükrözve. Az amerikai National Speciality-k történetében a dán Birgitte Goethen volt az első, aki európaiként adhatta ki a Fajtagyőztes címet. Amerikában a fajta modernizációja az 1960-as években indult, s 1980-ra teljesedett ki. Két kutyát kell feltétlenül megemlíteni, Pouch Cove’s Yankee Pidlert és Tuckemore’s Big Dippert; az egyiknek nagyapja, másiknak apja volt Pouch Cove’s Graf of Newton Ark, aki meghatározó kutyája volt e korszaknak, mindenki rá próbált visszatenyészteni.

A 80-as évekre Amerikában megteremtődött az újfundlandi modern típusa, és mindenhova begyűrűzött, még Magyarországra is. Sokan nem tudtak mit kezdeni ezzel, de az 1992-ben alakult HÚLC tagjai teljesen azonosultak a modern típussal, tenyésztőik kutyái az új stílusjegyeket hordozták magukon. Az 1960-70-es években egyébként rendkívül nagy volt az újfundlandi populáció hazánkban. Ebben az időszakban kezdte a tenyésztést Pacsay Éva és Vilmos nemzetközi hírű Miquelon kennele, melyben számos Interchampion kutya született. Szintén jelentős tenyészet volt a Bánhidi házaspár Jutadombi kennele és megfelelő minőségű kutyákat kerültek ki Nagy Rita Ursus Panda kenneléből, de feltétlenül meg kell említeni Major László és Ildikó Abiskopataki kennelét is. A 80-as évek végén indult a Midnight Lady kennel tenyésztői munkája. Első nagyobb sikerüket 1993-ban érték el, mikor Midnight Lady’s African Star Európa Champion címet nyert.

Kennelük lassan európa-, majd világhírűvé vált, a Midnight Lady kutyák meghatározói lettek az újfundlandi tenyésztésnek, megismertetvén a világgal Magyarországot és a magyar újfundlandikat. Első átütő sikerű és hírű kutyájuk Captain Cousteau volt, majd szintén Multi Ch. Diorissimo, aki sok világhírű kutya anyjaként elsőként nyert Best of Opposite Sex és Best of Winners címet Amerikában. 1999-ben érték el eddigi legnagyobb sikerüket az őshazában, mikor Early Evening Star 1000 újfundlandi közül szintén Best of Winners lett. 2002-ben Midnight Lady’s Like the Wind ismételte meg anyja sikerét, aki a BOW mellé az Award of Merit címet is begyűjtötte. Egyébként mindketten elnyerték a Drury-emlékdíjat is. Számtalan amerikai champion kutya született a Midnight Lady kennelben, melynek csodálatos újfundlandiaji a modern irányzaton belül is stílusteremtők és a mai napig meghatározói a világ újfundlandi tenyésztésének, melyre méltán lehet büszke a magyar kinológia.

Az újfundlandi otthon érzi magát a vízben és a szárazföldön egyaránt, ideális társa a családnak, könnyen kezelhető, könnyedén tanuló, szeretetreméltó és szeretetet adó, igazi társa a XXI. század emberének.